Tejcukor

A tejcukor, avagy a laktóz, egy diszacharid, mely a galaktózból és glükózból áll. Nevét a tej latin nevéből és az „óz“ (cukor) végződésből kapta. Az emlősök tejének cukorkomponense, a tejsavóból vonják ki.

A laktóz a tej szárazanyag-tartalmának nagyjából 2-8%-át teszi ki. A laktózt a belekben található laktáz nevű enzim monoszacharidokra bontja. A tej megsavanyodásának oka, hogy a benne található laktózt a baktériumok tejsavvá alakítják.

A tejcukrot a tej és tejtermékek tartalmazzák, ez egy természetes cukor, amely nem képes közvetlenül felszívódni. A vékonybél bolyhainak tövében található laktáz enzim bontja a tejcukrot egyszerű szőlőcukorrá és galaktózzá, melyek már képesek a felszívódásra.

A tejcukor eredeti formában az ember számára nem hasznosítható tápanyag. A vékonybélben található laktázenzim azonban a kettős cukormolekula lebontása által felszívódásra alkalmassá teszi, tehát hasznos energiaforrássá válik. A kettős cukorból egyszerű cukrokká alakulva, a szőlőcukor bekerül a véráramba, s azonnal hasznosítható míg a galaktóz a májban alakul át használható szőlőcukorrá.

A tejcukorral kapcsolatos betegségek

A tejcukorral kapcsolatos betegség a laktóz–érzékenység, mely mögött a laktáz enzim hiánya, vagy alacsony szintje bújik meg. Ez az enzim ugyanis életünk folyamán fokozatosan veszít aktivitásából, bár többnyire a betegségben szenvedőknél bizonyos szinten jelen van, tehát valamekkora mennyiségben képesek a  tej és tejtermékek fogyasztására (egyénfüggő).

Azokon a területeken jellemző különösen ez a „kór“, ahol egyáltalán nem fogyasztanak tejtermékeket, illetőleg a tej nem tartozik a mindennapos fogyasztású élelmiszerek közé.

A tejcukor-érzékenység

A tejcukor-érzékenység esetén–a csökkent laktáz termelődése miatt-a tejcukor lebontatlanul kerül tovább a vékonybélből. A lebontatlan laktózt végül a vastagbél baktériumai megpróbálják feldolgozni, mely folyamat során rövid szénláncú zsírsavak és gázok keletkeznek. Ezek okozzák a tejcukor–érzékenység tüneteit (hasi görcsök, szelek, puffadás, stb).

A laktóz érzékenység

A laktóz–érzékenységben szenvedőknél mindenkinek egyénileg kell kikísérleteznie, mennyi tejcukor tartalommal tud megbirkózni a szervezete. Természetesen többféle módszer létezik a kimutatására, s megfelelő diéta mellett jól kezelhető a betegség. A betegségnek van „gyengébb” és “erősebb” változata (hiszen van átmeneti érzékenyég is), ennek ismeretében kell odafigyelni a bevitt lakzóztartalomra.

Tejcukor tartalmú anyagok

A következő anyagok tartalmaznak tejcukrot: tej, tejpor, tejszín, tejföl, joghurt, kefír, sajt, túró, vaj, savó, savópor, citopánpor, bizonyos margarinok. Természetesen minden élelmiszer vásárlása esetén érdemes megnézni a címkéket, hiszen például tejport több élelmiszerhez is hozzászoktak adni, ízfokozás céljából vagy például azokban a sajtokban lényegesen kevesebb a laktóztartalom, melyeket hosszabb érlelési folyamattal készítenek.

Ugyanakkor ma már elterjedtek és szinte mindenhol elérhetők a laktózmentes élelmiszerek, melyek azt jelentik, hogy a gyártás folyamán a fent felsorolt anyagok nem kerültek a termékbe illetöleg mérési adatokkal alátámasztva a termék tejcukor tartalma a 0,1 g/100 g vagy a 0,1g/100cm 3 értéket nem haladja meg.

Az élőlények között az ember az egyetlen, aki a tejcukorbontó készségét megőrzi a csecsemőkor után is. Ennek a szoptatás idejében van hatalmas jelentősége, ugyanis az újszülöttek és a csecsemők csak a tejcukrot képesek megemészteni. Ez a tejcukorbontó képesség az életkor előrehaladtával csökken, és a különböző népcsoportoknál-más és más időben-szünhet meg. A laktáz működésének csökkenése egy természetes folyamat, s megfelelő étrend követés mellett semmiben nem rontja az életminőséget.

LEGOLVASOTTABB CIKKEINK

KAPCSOLÓDÓ TERMÉKEK